Kocsord község
Adatok
Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Mátészalkai kistérség
Lakosság: 3070 fő
Terület: 25.47 km2
Népsűrűség: 120,53 fő/km2
Rang: község
Körzet hívó: 44
Nevének eredete
A falu neve növényi eredetű: a kocsord (vagy disznókömény) kórós növény, amelynek kénszagú gyökere van. E növénynevet jelentő szó vált helynévvé. Eredetileg természeti név volt, és területet jelölt, később átvitellel a településre vonatkoztatták (Szab.szatm,64, FNESz.) A növényt a XVI. században gyógynövénynek is gyakran használták. Kevésbé valószínűen a névadás személynévi használaton keresztül is történhetett (1276: Kochord szn., FNESz.)
Fekvése
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Nyírségben fekvő Kraszna-parti település. Mátészalka 4 km, Győrtelek 3 km, Tunyogmatolcs 8 km, Fehérgyarmat 13 km, Ököritófülpös és Porcsalma 14 km távolságra található.
Története
Kocsordot 1270-ben említik először az oklevelekben, a Káta nemzetség-beli Panyit fia Ábrahám végrendeletében, ahol vámját említik: tributum de Kochurdhyda. Mint hídvám mellett fekvő útőrző pont, Kocsord is fontos királyi hely volt.
1277-ben már a Csaholyi család tulajdona, mivel akkor már ők szedték a vámot a kocsordi hídon. A középkorban nagyrészt a Csaholyiak uradalmához tartozik.
1317-ben a kocsordi hídvámot a szatmári ispán a Balog-Semjén nemzetség-beli Mihály fia Mihály fia Mihály mesternek adományozta.
1399-ben mikor Mácsa falu (Ököritófülpös mellett) elpusztult, annak lakosait is Kocsordra telepítették.
A 15. század-ban két település állt itt: Kis-Kocsord (Hidas-Kocsord), melyet 1477-ben említenek először, és Nagy-Kocsord, melynek a 14. század elején már temploma is állt.
1415-ben az itteni rév és vám a Cudar családé volt.
1547-ben - Csaholyi Annával kötött házassága révén férjéé, Bribéri Melith György-é lett, aki itteni birtokán erődített kastélyt épített, majd azt öccsére, Péterre hagyta.
A 16.-17. században a falu majdnem teljesen kihalt.
1696-ban a szatmári vár birtokai közé tartozott, majd különböző nemesi családok szerezték meg.
A XIX. század elején a gróf Dégenfeld, Ilosvay,Patay, Kende családok voltak legnagyobb birtokosai.
Az 1800-as évek elején birtokosa volt az Ujhelyi család is.
A XX. század első évtizedeiben özv. Tisza Kálmánné Dégenfeld Schonburg Ilona, majd fia Tisza Lajos volt birtokosa (Maksai F.:161, Borovszky S.:100, Szab.Szatm.64).
1851-ben 884, 1910-ben 2284, 1930-ban 2458, 1984-ben 3192 lakosa volt.
A Tanácsköztársaság bukása után a falu határában, a Kraszna-híd környékén zajlott le a Székely Hadosztály és a román intervenciósok csatája. A csata helyén, a Kraszna híd mellett áll a Székely Emlékmű.
A falu lakói az évszázadok során sokat szenvedtek a Kraszna folyó árvizeitől.
A falu közlekedése jó, itt halad el a szatmári terület mindkét vasútvonala Csenger, illetve Zajta felé. A környező falvakkal sűrű autóbuszjárat köti össze a települést.
A Mátészalka szomszédságában lévő település az elmúlt években, évtizedekben sokat fejlődött, sok új lakóház, közintézmény, bolt, vendéglátóhely, stb. épült a faluban.
Sándor
Részben Kocsord, és részben Mátészalka határába olvadt Sándor Árpádkori falu is.
Nevének eredeteHogy a település neve puszta személynévből keletkezett-e, vagy csak személynévi forma, és a Sándortelke (1325: Alexteleky, 1327: Alexanderteluke) szerkezetből vonódott-e el, nem eldöntött.
A Sándor nevet az olasz Sandro latinosításából származó magyar alakulatnak tartja Melich, török eredetű személynévnek Pais. A Sándor és az Alexander nevek azonosításának 1325-re már meg kellett történnie (Szab.Szatm.65).
TörténeteNeve 1325-ben tűnik fel, mint telekhely Alexteleky néven. W.Vityi Z. kutatásai szerint Csaholyi Jánosé volt, és Maksai feltételezése ellenére sohasem volt a szomszédos szalka tulajdonosának, Karászi Sándornak a birtoka.
1429-ben a Csaholyi családbeliek új adományt kapnak rá.
1547-től a Csaholyi család leányági örököseié.
1695-ben a szatmári vár birtokai közé tartozik.
1727-ben Szatmári Bence Sámuel is részt kapott benne (Maksay 204.,Borovszky 112, W.Vityi 12, 16).
Sándor település jobbágylakosságát 1400-ban említik először. A török kor után, a XVIII. század elején a terjedő viznek esett áldozatul. Szirmay szerint a Kraszna folyó vizének két oldalára telepített falut lakosai a gyakori árvizek miatt elhagyták, és e pusztán maradt részt szántásra, s kaszálásra használták.
Az egykori falu emlékét a Pusztasándor, (Sándor puszta, Sándor)nevű dűlő és külterületi lakott hely őrzi.
Nevezetességei
- Református templom
- Unitárius templom (Kocsord)
- Atombunker (Fogarassy Árpád építette)
- Gróf Tisza Lajos féle kastély, ma Kórház. Parkja természetvédelmi terület.
Források
- Borovszki Samu: Szatmár vármegye
- Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye
- Pesty Frigyes: Szatmár vármegye
- Kálnási Árpád: A Mátészalkai járás földrajzi nevei
Ismert lakói
- Szalacsi Sándor
- Fogarassy Árpád
Következő községek
Kóka | Kokad | Kökény | Kőkút | Kölcse | Kölesd | Kölked | Kolontár | Komádi | Komárom | Komjáti | Komló | Kömlőd | Komlódtótfalu | Komlósd | Komlóska | Komoró | Kömpöc | Kompolt | Kondó | Kondorfa | Kondoros | Kóny | Konyár | Kópháza | Koppányszántó | Korlát | Körmend | Környe | Köröm | Koroncó | Kórós | Kőröshegy | Körösladány | Körösnagyharsány | Körösszakál | Körösszegapáti
További községek
Viszák | Harkakötöny | Kétbodony | Bárna | Szigetcsép | Kispáli | Sajólászlófalva | Szalapa | Kapoly | Keménfa | Zalaszentgyörgy | Kunszentmárton | Mórichida | Szentbalázs | Ivánbattyán | Gyöngyöshalász | Borjád | Kereki | Püspökhatvan | Hernádpetri | Füzvölgy | Somogyzsitfa | Tiszakarád | Hegymagas | Tardos | Dédestapolcsány | Balástya | Nógrád | Kács | Nagyhajmás | Nemeskér | Kisdobsza | Simonfa | Tiszaújváros | Erdőkertes | Lengyel | Vácrátót | Felsőnyárád | Nagymányok | Szécsényfelfalu | Felsőlajos | Nagyváty | Dabas | Beret | Abaújvár | Újdombrád | Várda | Pénzesgyőr | Balatonboglár | Kismaros